Bőséges mesefőzés

Fő a mese a lélekben, belé tettem a mesefazekamba a gyermeklelkemet, a csihány csípte ízeket gyermekkoromból, a forrást az erdő szoknyája alól…

…a csordogáló patak vizét, az erdő illatát, a napfény simogatását, az eső lágyságát, a száradó széna szálait, a fák hűs lombjait, a rétek virágait, a tarka pillangókat, a madarak hangját, az őzek lépteit, a bárányok csengőit, a tehenek kolompjait, a viharok erejét, a tisztások csendjét, a felhők járását, a kiscsirkék csippegését, a héják szárnyait, a kiskutyák szimatát, az egerek morzsáját, a békák kuruttyolását, a kakaskák kukorékolását, a falu szuszogását, a harangok csendülését, az emberek templomát, az Istenke szavát: az élet igéjét, a mesét. Ebből lett a mese íze, a lelkem felnőtt sója, a meseszó. Lelkem a mesét szórja.

Isten áldja meg minden ember lelkét, meséjét!