Csernik Szende székely mesemondó vagyok és lábbábos. Egyszemélyes színházam neve Lábita Bábszínház.
S hogy miért szeretem a meséket? Mert bennük vagyok, bennük vagyunk, mindenki bennük van. Azon az óperenciáson túl es, ahol a szél es megszelídül, ha legyőzi a sárkányt a hős aki belőlünk fakad s általunk megérkezik a szerencsének szerencséjéhez s nem kerüli ki a bölcs öreg anyót s apót, mert hanem ők találnak meg minket. S a kiskakas gyémánt félkrajcárja sem veszik el soha, mert lelkünk kincses kamrájában van az elrejtve, s onnét se tűzön se vízen el nem veszik tőlünk, ha addig élünk es, ameddig a hallhatatlanság folyója az égig érne, s a lajtorját neki támasztanánk a fuszulyka karóhoz úgy es a mese kerekével haladunk előre s hátra, ahogy csóré talpunk bírja, s akkor es az örökkévalóság útját tapossuk e mesés életünkben.
Hiszek a mesékben, hiszek az élő szóban, a kincsben, a mese teremtő erejében.
Mert a mese-szó a nép összetartó íze, lelke.
A mese fészket rakott bennem s én azért mesélek, hogy mások lelkében is fészket rakjon.
Székelyföldön egy kedves kis városkában, Sepsiszentgyörgyön láttam meg a napvilágot. Művészeti Líceumban oskoláztam, képzőművészeti ágazaton. Mindaddig, amíg az érettséginek nevezett létra fokát megmásztam, addig gyönyörű tájakat barangoltam be gyermekded lényemmel.
Itt kezdődött
Nagymamám és nagytatám falujában, Dálnokban töltöttem a nyarakat, teleket ahol színeset bugyborékol a rét, s a forrásvíz oly finoman fortyog ki a földből, ahol a széna feszt ropogós és jószagú, s a medve a kert bütüjét ledőjtögette volt perpenceszilváért. S az ülű es leste nagy madár magaslatából a csürkécskéket, s vót, hogy el es kapott vajegyet.
Megcsípett a csihány
Na s akkoriban az én csóré lábacskámat megcsípte a csihány, s azóta es vakarózik, s addig-addig, míg mára felhúztam a bábukat lábaimra Mókára és Tréfára, hogy ne viszkessenek annyira, hanem járják el a székelynép jóízű mesécskéit. S ha nem es pityókát mesélek, akkor murkot aprítok lapítón, s ha nem es hiszitek el, a cseszle csípjen meg benneteket!
Jár a lábam is
Így van velem ez, nemcsak a szájam jár, hanem a lábam is: báboskodni táncházakban, óvodákban, iskolákban, családi napokon, művelődési házakban, fesztiválokon, táborokban, babazsúrokon jókedvvel szoktam, kicsiknek-nagyoknak orcájukra derűt lopva!
A mese gyógyír, a mese játék, a mese csoda, a mese hit, a mese lélek. Mosoly mindenki lelkére.
