„Szende hol székely dalocskát tanít, hol bábot húzva lábára mesél történeteket. Mindezt, olyan humorral teszi, hogy közönsége akaratlanul is a részesévé válik a meséknek.”

KMO, kispest.hu

„Szende pedig pergette a mese fonalát a füstölt kolbászról, a kisegérről, farkasról, varangyos békáról és az öreg favágóról. Jókedvűen, kacagósan, őszintén, ahogy csak az tud, aki erre született.”

Lázár Emese, Hargita Népe

„A garabonciások kalapjába bújt, egész testét a játéknak átadó, ízes székelységgel megszólaló fiatal lányt hallgatva egy időre elfeledhettük a jelenkori környezetet, és az a nyelv és játék, ahogyan ezeket a régi meséket hallhattuk, egy olyan időtlen világba röpített minket, amelyet gyerekkorunkban élhettünk át ilyen intenzitással.”

Káli-Rozmis Károly, A Tudatos Magazin

„Csernik Szende székely, míves beszédével, vicceivel és elképesztő fantáziájával mindenkint kiragad a valóvilágból.”

Sebestyén Lilla, FEOL

„A mesemondó önmagában is »mesés« jelenség volt, kalapostul, viseletestül, mindenestül; előadásmódja, a díszletek és az ízes székely beszéd pedig együttesen végleg elvarázsolták a közönséget, s nem csupán a gyerkőcöket, de a felnőtteket is magukkal ragadták.”

E. M., Kárpátalja

„Szende történetei olyan kincsek, amelyek gyönyörű, lelki »tulipános ládában« rejtőznek. Kis magok ezek, amelyekből a tisztánlátás égig érő fái növekedhetnek, ha jó helyre hullnak. S lehet-e jobb talaj a kicsi gyermekek lelkénél? De nemcsak az aprónép, a felnőtt emberek is tátott szájjal hallgatják a székely népmeséket és a székely leányt, aki csakugyan olyan, mintha az Isten hegyéről érkezett volna. ”

Koncz Veronika, Új Ember